Boci-boci tarkás helyzetgyakorlat:
„Uram, Ön Boci! És tejelni fog érte!”
(Dawe)
Gabi begipszelt lábbal jön próbára:
„Nem lehetne, hogy ő legyen Byron, aki a lábába lövöldözött gyerekkorában?”
(Dawe)
Gyorspróba (csak a párbeszédeket mondjuk az 5. jelentből):
Zsolt: „…sittiri-sittiri…”
Dawe: „Repülő!”
Kriszti: „Gus!”
HP: „Olyanok vagyunk, mint egy alternatív színház lassan.”
Zsolt: „Fordítva fogtam a szövegkönyvet, bocs!”
HP: „És így is van értelme – tud valamit ez a Stoppard!”
„Nyomok egy lightos feszkót…”
(Gabi)
Pávatollas jelenet:
Zsolt: „Úgy nézek én ki, mint egy páva?”
Ildi: „…a farkad éppen olyan színes.”
Kriszti: „Nightingale, a maga farka túl színes!”
Zsolt: „Az indián nevem: Színes Farkú Csalogány.”
Az 1. jelenetben:
Gabi: „Most kötözzem össze a mappát?”
Ildi: „Nem! A 3. jelenetben!”
Kellék híján kettő helyett egy Erósz nyoszolyája van a színpadon:
Septimus: „Látja, a példányom most jött ki a nyomdából…”
Chater: „Jé, ez volt az enyém is!”
Noakes belép a színpadra, Septimus üdvözölné:
„Á!…Hogy is hívnak téged?”
Gabi szövegmódosítása:
„Chater úr! Maga hinne egy kikupálódott kertésznapszámosnak, aki a…büdös picsának az összes repedésében a hús gyönyörét látja?!”
(Szöveg szerint: „…aki a táj minden zugában és hasadékában a hús gyönyörét látja?”)
HP: „Csinálok villámot, nem baj?” (papírból)
Zsolt: „Dzz-dzz!”
Bernard: „…megtenné, hogy egyelőre nem említi meg a nevemet?”
Chloe: (elfelejti a szöveget)
Bernard: „Igen vagy nem? Ez eldöntendő kérdés, nem?”
Újítási ötlet, miszerint Gus legyen vak:
1. Valentine: „Ho-hova tűnt el minden? – Mindenki vak!”
2. Zsolt: „Szevasz Gus! Mi megy a TV-ben?”
Valentine: „Re-rettentő nagyra van vele…”
Bernard: „Na hallja, ha az én anyám is írt volna egy könyvet!”
„…a mi Ezránk botanikus volt, aki lelőtt egy törpedáliát valahol Nyugat-Indiában…”
(Zsolt)
Zsolt szenved valamin:
Dawe: „Ez botrány, Zsolti, ne fájjál már!”
Chloe szövegét HP mondja:
„Én neked próbálok pasit szerezni, Allah!”
HP mint Lady Croom:
1. „Ó! A…semmi!”
(Nincs a helyén az Erósz nyoszolyája)
2. „…ez hogy van, Hodge? Maga a nevelő!”
3. „Ennyi hjű-hjó…baszódás…” („Ennyi hű-hó…” – helyett)
4. „…szitok-átok és közönyöm közepette…” („…könnyözön…”)
„Ovidius megmaradt volna ügyvédnek és Vergilius földművesnek, ha tudták volna…hogy magának csörög a mobilja próba közben!”
(Gabi)
A művház kifogása, hogy az új szekrény rontja a folyosó látképét:
HP: „Bemegyek a folyosóra, hogy: de élnék itt!”
„T-teljesen felbaszol!”
(HP)
„Így hát az ember csak azokat a fajdokat számolja meg, amiket…nem törtek szét.”
(HP)
Kiömlik a földön lévő pohárból egy kis víz:
HP: „Ezek ilyen behugyozós fajdok”
Zsolt késik a jelentből:
„Bassza meg, azt hittem, korábbról jöttök!”
Bedöntős jelentnél:
Eszter: „Megfogsz?”
Zsolt: „Igen. De ha nem, mentős vagyok.”
HP a próba alatt telefonál, majd amikor leteszi:
„Byron volt az?”
(Zsolt)
Dávid: „És ezt a fonalat ki fogja használni?”
Ildi: „Hát nem Bernard, nem is Valentine…”
Dávid: „Szorul a hurok!”
„Hogy az eke szántsa fel az egész rohadt Croom családot!”
(HP)
Gus kicsit hanyagolja a szerepét:
HP: „Dávid, ha nem csinálsz semmit, elővesszük a fonalat! Jön a Fonál!”
„Lehet a továbblépésre egy javaslatom? Most menjünk tovább!”
(Zsolt)
„Valentine megsértődik, és ráhívja Bernardra a taxit. Ez milyen már?! A biológus bosszúja!”
(HP)
HP: „Megjött a taxi…”
Zsolt: „Mááár?!”
„A remetém tökéletes jelkép…tájkép idiótával!”
(Eszter)
Gabi: „Csak ne lett volna olyan hideg!”
HP: „Korán!”
„Ejnye, ejnye, egy fél aranyért csak több jár? – és itt majd Mary felhajtja a szoknyáját!”
(Gabi)
Mary: „Chaterné jött ki Lord Byron szobájából!”
Septimus: „…nagyon jó!” („És hol volt Chater úr” – helyett)
„Et in Mary ego.”
(Dawe)
Septimus: „Mennyi az idő?”
Mary: „Fél hat.”
Septimus: „Az én kvárcórámon is.”
Ildi: „Hanyadik oldalon tartunk?”
HP: „Ahol én vagyok, az 45. Tehát 44, 43…
|
