A Pendragon Színtársulat ötlete először 2002 szeptemberében vetődött fel bennem. Akkoriban kisebb baráti közeggel próbáltunk egy színdarabot egy külvárosi teremben, és az egyik próba után jött az ihlet, hogy miért is ne lehetne ezt a dolgot nagyobb kaliberrel működtetni?
Ötletemet még aznap megosztottam barátommal, Horváth Péterrel (HP), akit nem várt módon sikerült belelkesítenem második emeleti teraszukon. Megindult egy titkos, földalatti szervezkedés; a hír, hogy hamarosan egy új színtársulat fog alakulni, futótűzként terjedt az egyébként meglehetősen széles baráti körben. Egyre többen és többen érdeklődtek a dolog iránt, jelezve, hogy szívesen részt vennének benne, feltéve, ha tényleg beindul a dolog – nem volt más lehetőségem: tényleg be kellett indítanom.
Egy ködös, csípős, novemberi estén, több, mint egy tucat fiatal gyülekezett a Nyugati téren; s hamarosan ki izgalommal, ki rutinnal, ki pedig némi (múltbéli közös próbálkozásokon alapuló) szkepszissel a hóna alatt ült le egy közeli étterem asztalához.  Felvázoltam az ötletet, a terveket, a lehetőségeket, melyek között ugyan még konkrét színdarabcím nem szerepelt, de abban megegyeztünk, hogy a társulat vezetője jómagam leszek, a rendezői posztot pedig HP fogja betölteni. Örömmel konstatáltam, hogy első hallásra mindenkinek tetszett az ötlet, így hát abban maradtunk, hogy a próbák januártól kezdődnek.
Már csak egy színpadra volt szükség – bagatell. Hihetetlen szerencsénkre, már korábban azt a fülest kaptam, hogy a rákospalotai Csokonai Művelődési Házban esetleg szívesen látnának minket és talán még banki hitelt sem kéne felvennünk a színpadbérletek kifizetésére. Így hát HP barátommal együtt felkerestük az intézmény igazgatóját,  Tóth Lajos urat, aki szeretettel és ami fő, elképesztően pozitív hozzáállással fogadott minket. Karácsony környékén a rendező úr előállt a darabötlettel (Sartre: Főbelövendők Klubja), így már semmi akadálya nem volt a januári kezdésnek.
Mindez már elég régen történt. Azóta túl vagyunk jó pár bemutatón, még több előadáson, a közönség imád minket, a társaság pedig erőtől duzzad. Persze voltak, akiktől időközben búcsút kellett vennünk, helyükre újak léptek, és új barátságok, sőt, sírig tartó szerelmek köttettek a már meglévők mellé.
Társulatunk sosem zárkózott el új, „külsős” tagok felvételétől, hiszen a vérfrissítés sosem árt, úgyhogy szeretettel várjuk olyan színészkedni vágyó, tehetséges, ám a színpad iránt kellő alázattal viseltető ifjak jelentkezését, akik kedvet éreznek csatlakozni egy ilyen lendületes, baráti jellegű csapathoz. Persze azért a lehetőségeink végesek, és az is igaz, hogy nem feltett szándékunk a Ben Hur színpadi adaptációja, ennek okán nem szervezünk nyilvános felvételiket. A próbák egyébiránt szerdánként 18-22 óra között vannak a Csokonai Művelődési Házban, ahová egy velem történő előzetes egyeztetés után bátran lehet jönni látogatóba.
Az előadások látogatása pedig e honlap szemrevételezése után egyenesen kötelező. De mindenesetre balgaság lenne kihagyni.
Kathy Zsolt
társulatvezető
CODE PSZT
a Pendragon Színtársulat alapelvei, működési rendje
|
